2025-01-30
Nagyigmándi református templom
A Nagyigmándi Református Egyházközség
A gyülekezet története a XVII. század első felére nyúlik vissza. A török idők elnéptelenedése után több kísérlet is történt a falu újratelepítésére. Maradandóan ez 1643-tól sikerült, amikor a terület Csáky László gróf birtoka volt. Ekkor telepedtek ide református magyarok, akik a helyi református gyülekezetet is megalapították.
Mint sok más helyen az országban, az ide érkező reformátusok birtokba vették a középkorból maradt templomot, mely a mai római katolikus templom helyén állt. A szükséges javítások elvégzése után ez a templom lett a református templom az elkövetkező száz évre.
Időközben változtak a tulajdoni viszonyok, s a terület az Eszterházy család birtokába került. Eszterházy József, aki az ellenreformáció harcos alakja volt, a területén lévő sok református gyülekezet életét nehezítette meg. 1746-ban a nagyigmándi templomot elvette a reformátusoktól, s az akkor már itt élő katolikus családoknak adományozta. A református gyülekezet a falu akkori szélén, káposztásföldeken kezdte el építeni új templomát. Ebben az időben lelkésze Szentgyörgyi János volt, aki az építés idején, 1747. április 2-án halt meg, s akit a gyülekezet döntése alapján az új templomban, a szószék mellett temettek el. Az új templom még abban az évben elkészült. Később, II. József uralkodása idején, a templomot bővítették és harangtoronnyal látták el.
A Forradalom és Szabadságharc ideje alatt, annak végéhez közeledve, tragikus események helyszínévé vált a nagyigmándi református parókia. Csákberény községének lelkészeit, a római katolikus Mansbart Antallt és a református Szikszai Jánost, Haynau katonái letartóztatták, és mivel Haynau rögtönítélő bírósága a nagyigmándi református parókián szállásolta el magát, így a két letartóztatott lelkészt 1849. július 11-én ide szállították. Letartóztatásuk oka az volt, hogy mindketten felolvasták templomaikban a Debrecenben kiadott Függetlenségi nyilatkozatot. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte a lelkészeket. Mindkét egyház vezetősége kegyelemért folyamodott, mire Haynau a kötél általi halált golyó általi halálra változtatta az ítéletben, ezzel gyakorolva „kegyelmet”. Az ítéletet 1849. július 12-én, a parókia udvarán végrehajtották. Az ítélet szerint jeltelen sírba kellett temetni a lelkészeket, de a falu lakossága reggelre vörös rózsákkal takarta a sírokat. Síremlékeik a római katolikus temetőkertben állnak, emléküket mind e mai napig, mindkét településen őrizzük.
A gyülekezet jelenlegi templomát 1888-89-ben építették. Ebben az időben a gyülekezet lelkésze Szentkúti Kiss Károly volt, aki a felvidéki Pozbáról került ide lelkésznek. Az épületbe beépítésre kerültek a korábbi templom márvány bútorai, így az 1855-ben készült keresztelőkút, és az 1856-ban készült úrasztala és szószék. Öt évvel később, 1894-ben készült el a templom orgonája, melyet Szalai Gyula épített. Az azóta eltelt időben többször is esett át felújításon a templom épülete, a legutóbbi teljes körű felújítás 2011-ben készült el.
A nagyigmándi református templom kb. 580 fő befogadására alkalmas. Tornya 30 méter magas, melyben két harang foglal helyet. Istentiszteleteink vasárnap délelőtt 10 órakor vannak.
A gyülekezet lélekszáma kb. 600 fő, az egyházfenntartói névjegyzékben 419 fő szerepel. A gyülekezet presbitériuma 18 tagú. Hitoktatás 10 csoportban történik: egy óvodai, nyolc általános iskolai és egy ifjúsági csoport van, melyeken összesen mintegy 125 fiatallal foglalkozunk. A gyülekezet életéhez hozzá tartoznak a bibliaórák adventtől húsvétig. Ezen kívül a gyülekezetnek kórusa is van, amely részt vesz a gyülekezet, a közegyház és a település különböző rendezvényein.
Jó kapcsolatot ápolunk ökumenikus partnerünkkel, a helyi római katolikus gyülekezettel. Csákberénnyel mártír lelkészeink emléke köt össze bennünket. Fontos számunkra a kapcsolattartás a felvidéki Pozbán lévő testvérgyülekezetünkkel, akikkel a kapcsolódási pont Szentkúti Kiss Károly személye, akinek az idejében templomunk is épült.
Gyülekezetünk egy Krisztusban hívő, barátságos, melegszívű közösség, melybe nagy szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt.
